Répatorta van?

 

Úgy nagyjából 15 éve akarok répatortát csinálni, vagy még egy kicsit régebb óta, ha magamnak sem vallom be hány éves vagyok. Tulajdonképp azóta, hogy teázókba járok és ott időnként fergeteges répatortákkal találkozom. Mindig azt hittem, hogy ez valami nagyon bonyolult dolog, de ma, hogy végre megpróbáltam rájöttem, hogy pontosan olyan, mint bármelyik muffin recept. Keverd össze a nedves és a száraz hozzávalókat külön-külön, aztán vegyítsd és süsd. 

 

 

 

A recept nem a sajátom, hanem innen szedtem, de volna pár ötletem, hogy a jövőben hogy készíteném el.

 

Hozzávalók:

• 2,5 dl cukor (kb. 25 dkg)
• 4 tojás
• 3 dl olaj
• 5 dl reszelt sárgarépa
• 5 dl liszt (kb. 50 dkg liszt)
• 2 teáskanál sütőpor
• l teáskanál szódabikarbóna
• 2 teáskanál fahéj
• (dió, vagy mandula)

A krém hozzávalói:

• 1 doboz natúr (Philadelphia) krémsajt
• 1 teáskanál vaníliás cukor
• 10 deka vaj (nem margarin)
• 2 dl porcukor
• 1 tk citromlé

Összekeverjük a cukrot, a tojást és az olajat, majd belekavarjuk a sárgarépát. Összekeverjük a lisztet, sütőport, szódabikarbónát és a fahéjat. Végül összeöntjük a nedves és a száraz részeket, és kivajazott, kilisztezett formába töltjük. 180 fokon 35-45 perc, tűpróbával ellenőrizhető, nekem 45 perc kellett. Az eredeti krémrecept hozzávalóit összekeverjük és rákenjük a hideg torta tetejére.

Az alaptészta tényleg nagyon finom és szaftos. Legközelebb rakok bele diót, mandulát, vagy kis csokidarabokat, az előbbiek most a gyerkőc miatt maradtak ki. A tetejére pedig valami savanykásabb krémet készítek, valami citromos jellegűt. De az élmény így is tökéletes volt.

A tökéletes nyári ebéd - Halpogácsa

Az elmúlt időszak elég zűrösre sikeredett, úgyhogy nemhogy a bloghoz, de a főzéshez sem jutottunk hozzá, de most végre ismét volt egy nyugodt hétvégénk. Ebben az iszonyat fülledt meleg időben mindent kívántunk, csak húst nem, úgyhogy egy könnyed halas ebéd mellett döntöttünk.

A halfasírt egy nagyon jól variálható étel annak függvényében, hogy az ember hogy fűszerezi, vagy épp milyen zöldségeket tesz még bele. Mi most egy nagyon egyszerű verziót választottunk.

Hozzávalók:
1/2 kg afrikai harcsa
2 szál újhagyma
1 csokor petrezselyem
só, bors
1 ek szójaszósz
1 tk halszósz
1 szikkadt kifli
1 gerezd fokhagyma

Az összes hozzávalót turmixba töltjük, összepasszírozzuk, kis pogácsákat formálunk, zsemlemorzsába forgatjuk és kisütjük. Friss, nyári salátával tömtük magunkba :)

Ui: arról már ne is beszéljünk, hogy a gyerkőc milyen iramban tömte magába.

Juhtúrós-kelkáposztás-baconos quiche, pácolt rostélyossal

A quiche gyakorlatilag egy sós lepényfajta, mely Franciaországból származik, variációs lehetősége szinte korlátlan. Elég sűrűn csinálunk, nagy előnye, hogy bármilyen megmaradt zöldséget fel lehet hozzá használni. Grillezett húsok vagy halak mellé remek köret, de magában egy kis salátával is megállja a helyét. A mostani quiche, egy kicsit módosított quiche lorraine, melybe kelkáposzta és juhtúró is került a bacon mellé.

A quiche kísérőjeként pácolt marha rostélyost sütöttünk. A madaras teccsóban járva akadtam ebbe a rostélyosba, mélybordó színe és márványos erezete miatt remek steak alapanyagnak tűnt. Ha nem lett volna ilyen szép színe és ilyen márványos, akkor tuti nem próbálom hirtelen kisütni, mert esélyem sem lett volna, hogy puha maradjon. Hazahozatal és szeletelés után kapott egy mustáros pácot, dijoni és normál mustár keverékéből illetve frissen őrölt borssal, majd 4 napra a frigóba került. 

Hozzávalók a lepény tésztájához:

250g liszt

75g vaj

55g kacsazsír

2 tojás sárgája

2 evőkanál víz

Hozzávalók a töltelékhez:

125g tejföl

100g juhtúró

1 nagy vöröshagyma

3 gerezd fokhagyma

125g bacon

egy kisebb fej kelkáposzta

1 tojás

1 csokor petrezselyem

 

Először elkészítem a tésztát. A lisztet beleteszem egy tálba és hozzáadom a vajat és a zsírt. Addig morzsolgatom a lisztet a zsiradékkal, amíg kenyérmorzsa állagú nem lesz. Hozzákeverek 2 evőkanál vízzel felvert 2 tojássárgáját és összegyúrom. A tésztát addig gyúrom, míg puha és egyenletes nem lesz, majd becsomagolom folpack-ba és a hűtőbe rakom fél órára.

Amíg a tészta pihen elkészítem a tölteléket. Felaprítom a bacont a hagymát és a fokhagymát. Egy lábosba teszek egy evőkanál olíva olajat és elkezdem pirítani a bacont. Hozzáadom a hagymát és a fokhagymát, sózom, borsozom és 7-8 percig pirítom. Közben szétszedem a kelkáposztát leveleire és egy lábosban vizet forralok. Ha felforrt a víz megsózom és 1 percre belerakom a káposztaleveleket. 1 perc után kiveszem és egy tál hideg vízbe szedem, hogy ne puhuljon tovább. Összedarabolom. A hagymás-baconös keverékhez kavarom a felaprított káposztát és hagyom kicsit kihűlni. Egy másik tálban összekeverem a juhtúrót és a tejfölt, majd adok hozzá egy tojást. Hozzákeverem a hagymás-káposztás masszát és aprítok bele egy csokor petrezselymet.

Kivajazok egy tortaformát és a kinyújtott tésztát belehelyezem úgy, hogy az oldalára is jusson a tésztából. Beleöntöm a tölteléket és 180 fokos előmelegített sütőbe helyezem. 35 perc után csökkentem a hőmérsékletet 160 fokra és további 15 percig sütöm. Ha elkészült kiveszem és pár percet pihentetem. (Az eredeti recept 2 tojást ír a töltelékbe, de nekem az kicsit sok volt, az én ízlésemnek túl masszív lett tőle a lepény.)

Ha kivettem a lepényt előveszek egy grill serpenyőt és felhevítem. A húst egy órával sütés előtt már kivettem a hűtőből, hogy nagyjából szobahőmérsékletűre melegedjen. Amint felforrósodott a serpenyő belehelyezem a szeleteket és sózom illetve steak fűszerkeverékkel szórom meg. 2-3 perc sütés után fordítom, majd újabb 2-3 perc után már ki is szedem, hiszen médiumra szeretném sütni. 

A quichet szoktuk csinálni cukkíniből, póréhagymából, spárgából, spenótból, a juhtúró helyett pedig gorgonzolát vagy akár fetát is lehet használni. Zöldségek terén gyakorlatilag csak a fantáziánk szabhat határt.

A szaftos húshoz remekül passzolt a kicsit morzsalékos lepény, egy kis saláta (pl. rukkola) még jól jött volna hozzá, de sajnos ez most kimaradt.

Pho Bo

Hogy mi a túró az a Pho Bo? A kérdés jogos, hiszen nem egy közismert ázsiai ételről van szó. Ha azt mondanám szecsuáni csirke, akkor persze mindenki ugyanarra a taknyos kínai kifőzdés rémségre gondolna, márpedig arra jobb nem is gondolni. Főiskolás koromban rengeteg kínai gyorskifőzdés kaját ettem, de nagyon megcsömörlöttem tőle, éveken keresztül rá sem bírtam nézni. Ez egészen addig tartott, míg el nem mentünk Ázsiába, azóta gyökeresen megváltozott a véleményem a távol keleti konyháról. Erről a témáról hosszú oldalakon lehetne beszélni, de lényeg a lényeg, hívő lettem. Magával ragad az ázsiai konyha egyszerűsége, könnyűsége, pikánssága, imádom, hogy annyiféle zöldséget használnak, illetve, hogy a zöldségek nincsenek szétfőzve, ropog, harsog és tökéletesen érződik a zöldségek eredeti íze.

Pár hete olvastam a neten egy remek thai kifőzdéről Pesten, nyomban ki is próbáltuk és döbbenten konstatáltam, hogy messze a legautentikusabb thai kifőzdéről van szó Pesten, de erről majd egy következő posztban. Ezen a helyen valami olyan fantasztikus levest ettem, amit Thaiföld óta nem, persze azóta rengetegszer rendeltem ugyanazt a levest a KisParázsban, annyira bejött. A legutóbbi alkalommal elhatároztam, hogy megpróbálok valami hasonlót előállítani odahaza is. Feltúrtam a netet és találtam is egy nagyon hasonlóan kinéző levest egy külföldi site-on, ami nem thai, hanem vietnámi, de gondoltam tegyünk egy próbát. A végeredmény fantasztikus lett, nem egészen olyan, mint a KisParázsbeli, de így is remek, úgyhogy itt a recept:

Hozzávalók az alapléhez:

1kg marhacsont

0,5kg borjú szegy (alapvetően marha szegy ment volna bele, de azt nem kaptam)

1fej hagyma

5dkg friss gyömbér

3 csillagánizs

egy rúd fahéj

2-3 kardamom mag

2 szegfűszeg

10-12db koriander mag

10-12db édeskömény mag

5 evőkanál nuoc mam (vietnámi halszósz)

Fogok egy nagy lábost, kettévágom a vöröshagymát (pucolatlanul, megmosva) és a lábosba rakom egy evőkanál olíva olajjal. Elkezdem pirítani, majd hozzárakom a meghámozott és kicsit összenyomott gyömbért és azt is pirítom egy rövid ideig. Ezután hozzáadom a marha csontokat és a szegyet, majd felöntöm úgy 3 liter hideg vízzel. Nagyon lassan elkezdem forralni, odafigyelve arra, hogy sohase forrjon fel nagyon. A forrásig akár 1,5 óra is eltelhet. Ekkor egy száraz serpenyőbe rakom a fűszereket és kicsit megpirítom, majd egy teatojásba rakom az egészet és mehet a levesbe. Kerül még bele 5 evőkanál nuoc mam és lefedve további 3-4 órát rotyogtatom. Egy pár órát hidegre rakom, amíg meg nem dermed a zsír a tetején, leszedem és újra melegítem. Közben beáztatok hideg vízbe egy csomag rizstésztát és 1 percre forró vízbe rakom. Egy wokban pirítok felaprított chilit, zellerszárat és újhagymát, rakok mellé a megfőzött húsból és felöntöm alaplével, majd a végén adok hozzá szójacsírát és aprított petrezselymet (koriandert sajnos pont nem kaptam). Egy mély tányérba rakom a tésztát, merek rá a felmelegített levesből, facsarok rá egy kevés lime levet és öntök rá egy kis édes chili szószt.

Nagyon kellemes húsleves ázsiai fűszerezettséggel, pikáns, de nem túl erős, nekem egyszerűen tökéletes.

Spagetti vongole

Egy baromi egyszerű olasz kagylós tésztaételről van szó, melyet Jamie egyik műsorában láttam először. Azóta rendszeres visszatérője az olasz gasztronómiával foglalkozó műsoroknak, úgyhogy gondoltam én is összedobok egy saját verziót.

A metróba mentem bevásárolni, mert ott szinte mindig van kimért fekete kagyló, természetesen ezúttal pont elfogyott, ahogy az lenni szokott, úgyhogy lecsaptam az utolsó pár szem Amanda kagylóra, mely sajnos nem annyira ízletes, mint a fekete kagyló, de annyira azért nem is rossz.

Maga a főzési szakasz nagyon gyorsan megy, ha az ember előtte összevagdossa az alapanyagokat és megpucolja a kagylót, akkor a főzés kezdetétől az evésig mindössze 15 percre van szükség. Ezt azért is érdemes megtenni, mert a kagyló nagyon gyorsan elkészül és nincs idő közben mással foglalkozni. Mondom ezt én, noha pont ezt a részét szúrtam el. Hiába, ha az ember a gyerekre is figyel, akkor nem célszerű közben kagylót főzni, mert könnyen elveszti az időérzékét. Ennek eredményeként a kagyló sajnos kicsit rágós lett, a tészta azonban alapvetően így is nagyon fincsi volt. A kagylóból kifolyó sós tengervíz és a bor rendkívül jó barátok, csak ajánlani tudom.

Hozzávalók:

15-20 szem kagyló

2 gerezd fokhagyma

1 piros chili paprika

1,5dl fehérbor

1 csokor petrezselyem

1 citrom

pár szem paradicsom

1 marék reszelt parmezán

1 kisebb vöröshagyma
200g spagetti tészta

A kagylókat megtisztítom, a hagymát, fokhagymát, chilit apróra vágom. A tésztát felrakom főni, közben egy nagy serpenyőben olajat melegítek, beledobom a fokhagymát, hagymát és chilit és rövid ideig fonnyasztom. Hozzádobom a megtisztított kagylót, a feldarabolt paradicsomokat, ráöntöm a fehérbort és egy fedővel lefedem. 2 percig párolom. Ráöntöm a megfőtt tésztát, jól összekeverem a kagylós cuccal, facsarok rá citrom levet és megszórom petrezselyemmel. Tálaláskor megszórom parmezánnal. 

Étterem kritika – Olimpia étterem

A Takács Lajos nevével fémjelzett intézményről hallottam már jót és rosszat egyaránt. Régóta készültem ide, kíváncsi voltam mi is a helyzet ezzel a napjainkban felkapott étteremmel kapcsolatban, úgyhogy hirtelen felindulásból ma elbattyogtunk egyik kedves barátommal az Alpár utcába.

A hely úgy hirdeti magát, mint ahol minden reggel a legjobb alapanyagokból válogatnak a piacon, majd ezt követően felszínre kerül az improvizáció és kreálnak valami finomat ebédre és vacsorára. Ebédkor kedvezményes áron lehet 2 (1,850.-) és 3 (2,050.-) fogásos menühöz jutni, így mi is beruháztunk egy 3 fogásos verzióra.

A hely elég minimál art, ami nekem kifejezetten tetszik, nem szeretem a csili-vili, puccos helyeket, legyen az étel a középpontban. Az asztalok kellemesen elhelyezve, nincs zavaró közelség a szomszédhoz, így eddig ez rendben.

És akkor térjünk rá a menüre. Előételként 2 opció kínálkozott, bableves vagy paradicsomos-májas saláta. Mivel a gyomrom per pillanat nem áll a helyzet magaslatán, így a kímélőbb salátát választottam, a barát pedig bepróbálta a levest. Mindkét étel hamar kerül az asztalra, egy pohár szódával egyetemben (gratis), illetve diós kenyeret is választhattunk magunknak, ami kifejezetten remek volt. Természetesen nem bírtam ki, hogy ne kóstoljak bele a levesbe is, mely meglepetésre nem túl durva, mégis kellemesen ízes, a fehérrépa állaga tökéletes, noha legtöbb helyen péppé főzik a szerencsétlen párát.

A salátám első látásra kb. ugyannyira minimál artnak tűnt, mint a helység berendezése, kevés rukkola, rajta pár apró kocka paradicsom, körülötte egy-két csirkemáj darab és kevés vinaigrette. A csirkemáj korrekt, semmi extra, olyan amilyennek lennie kell, a salátát kicsit átválogathatták volna, mert volt benne pár punnyadt levél, de nem vészes, az igazi meglepetés azonban a paradicsomnál ért. Első kinézetre sima friss paradicsomkockának tűnt, de hamar kiderült, hogy itt teljesen másról van szó. Ez szárított paradicsom volt, amire azért nem jöhettem rá látványról, mert nem összeaszott verzióban került tálalásra, hanem vélhetően valamibe be volt áztatva, ami miatt ismét hasonló kinézetet vett fel, mint friss állapotában. Ezzel pont azt a kis pluszt sikerült belecsempészni, amitől egy ilyen helyen más lesz egy sima saláta.

És akkor térjünk rá a főételre. Sajnos innentől rohamosan romlani kezdett az amúgy pozitív hangulatom. Branzino (avagy tengeri sügér) filé, ami az egyik kedvenc tengeri halfajtám, spenót főzelékkel. A személyzet nagyon készséges, gyorsan érkezik mindkettőnknek a hal, alatta nagyon gusztán virít a leveles párolt spenót, szerencsére semmi köze a hagyományos spenót főzelékhez. Az első meglepetés akkor ér, amikor meglátom, hogy a halfilén rajta van a hal uszonya, majd a következő pillanatban észreveszem, hogy a „filén” rajta van a kopoltyú egy része is. Csak pislogok, hogy ez meg mit keres rajta?! Innentől sajnos nem ér meglepetésként, hogy ezen helyeken kívül is találok szálkát a filében, noha nem egy bonyolult meló egy leharcolt szemöldökcsipesszel kikapkodni azokat a szálkákat a halból. Tudom macera, meg idő, de akkor is, egy ilyen hely adjon már ennyit magára, de nem is ez akaszt ki annyira, hanem a rajta levő kopoltyú és uszony, mely az egyébként sem gigantikus halfilé emészthető részét csökkenti nem kis mértékben.

Ettől eltekintve a hal tökéletesen van megsütve, abban nincs is hiba. A spenót nagyon jó ízű, enyhén borsos, a spenót íze abszolút átjön, csak! Mi a manóért nem lehetett még egyszer átmosni a spenótot? Mert hiába a kellemes íz, ha roszog a fogam alatt a homok/kosz!

Az étel elfogy, ízre hibátlan lenne, a felsoroltak miatt azonban erős csalódottság kerít hatalmába.

Jön a desszert. Egyszerű, de szép tálalással érkezik a birsalmás süti. Alja keményebb jellegű, de finom tészta, rajta a megpárolt (nincs szétfőzve, csak éppen megpárolt) birs, azon pedig egy beazonosíthatatlan édeskés mártás, ami remekül ellensúlyozta a birs savanykás ízét. Nagyon jó volt az összhang és már-már kezdett volna feledésbe merülni a főétel csalódottsága, amikor váratlanul ráharaptam valami keményre a sütiben. Gyors beazonosítás után kiderült, hogy a birsalma magházának egy darabja. Hogy az a... Ez annyira apróság, de olyan sok múlik rajta.

Lassacskán a desszert is elfogy, az eset óta csak óvatosan rágom meg a falatokat, kérjük a számlát, fizetünk és távozunk. Kifelé menet a pincér kedves kérdésére, miszerint ízlett-e a dolog azért elmondjuk, hogy jó volt, de… Amire jön a bocsánatkérés, korrekt módon nincs is ezzel baj, nem az Ő hibájuk, de attól még ez így nincs rendben.

Utólag marad a keserű szájíz, ez kifejezetten remek hely lehetne, a pincérek kedvesek, segítőkészek (ami manapság fél siker) de ilyen kapitális hibákat, mint a halnál, spenótnál és desszertnél egyszerűen nem lehet elkövetni egy valamit is magára adó helyen. Visszamenni?! Azt hiszem egy ideig nem.

Csoki fondant

Na jó. Én vagyok a párnak a csokizabálóvá kikiáltott fele. Ezt én már le nem mosom magamról soha, jóllehet tömény csokit szinte sosem eszem. Inkább arról van szó, hogy ha édesség, akkor abban lehetőség szerint jelenjen meg a csoki minél töményebb formában. Azért valljuk be őszintén, Marci is sokat "romlott" az utóbbi időben, úgyhogy a csoki mousse és más édességek ötlete is tőle származtak, legalábbis az, hogy most csináljuk meg. Egyre többet gyűjtöget ő is innen-onnan. De azért hadd legyek én a rossz. Szóval annak idején, mikor a bloghoz kerestünk címképet valami csokis oldalon találtam egy olyan képet, hogy azt hittem ott pusztulok meg, ha azt az izét nem csinálhatom meg azonnal. Merthogy csak kép volt minden szöveg nélkül, és fogalmam sem volt mi az, csak azt láttam, hogy forró csoki folyik ki a közepéből. Hosszas nyomozás után derült ki, hogy amit láttam, az csoki fondant, mert ugye az ember laikusként még jól elkavarodik mindenféle mousse-ok, fondant-ok és souffle-k között.

Na tegnap délután nekiálltunk, mondjuk nem egy bonyolult dolog, és összedobtuk. Hát elég zúzós lett, iszonyú finom, de csak profi csokizabálóknak ajánlott. Kívül kérges csokitészta, befelé egyre lágyulva, a közepéből meg folyik ki a mennyország.

Arról, hogy a tojást hogy kell adagolni, viták folynak, mi a 2 tojás + 2 tojássárgája verziót választottuk, de sokan 2 tojás + 2 tojásfehérjével csinálják, úgy valószínűleg jobban megemelkedik és kicsit souffle-sabb lesz a végeredmény. Nekünk 5-6 souffle forma lett belőle.

Nem volt otthon, de jól jött volna egy kis vaníliafagyi hozzá, és mindenképp jól passzol a savanykás narancs. Azért egy kis tejszínhabbal lágyítottunk a dolgon :)

Hozzávalók:

10 dkg vaj

100g 70%-os csoki

2 tojás + 2 tojássárgája

12 dkg cukor

10 dkg liszt, vagy őrölt mandula

4-6 ek kakaópor "kilisztezni" a formáka, esetleg a tésztába

Elkészítés:

1. Melegítsd elő a sütőt 160 fokra, de tényleg annyi legyen mikor belerakod.

2. Olvaszd össze a vajat és a csokit vízgőz felett, majd vedd le a tűzről és hagyd kihűlni.

3. Keverd habosra a tojásokat, a tojássárgákat, és a cukrot.

4. Keverd össze a csokis masszát, a tojásos masszát és a lisztet/mandulát. Van aki még a tésztájába is rak egy kis kakaóport.

5. A souffle formákat vajazd ki, és dobd be 1-2 percre a mélyhűtőbe, aztán vedd ki és "lisztezd" ki a kakaóporral (szórj bele a egy kicsit, majd ütögetve rázd körbe, hogy mindenhol hajszál vékony réteget képezzen, a felesleget öntsd ki, vagy öntsd át a következő formába). Így nem fognak beleragadni.

6. A masszát kanalazd souffle formákba kb. 2/3 magasságig (5-6 db). Szerintem muffin formával is lehet boldogulni, csak onnan nehezebb kiborogatni.

7. Süsd hivatalosan 12 percig. Nekünk mondjuk 14-15 perc kellett. Kivettük, megrázogattuk, és ha a teteje túl lágynak tűnt, akkor még visszaraktuk. Akkor jó, ha már csak a közepe rezeg, de óvatosan megtapintva a széle felé már van egy kis kéreg. Ha túlsütjük, akkor muffin lesz a végeredmény.

8. Még forrón borítsd ki a formából, mert ha a vaj megdermed már nem lesz olyan egyszerű. Egyébként is frissen, forrón jó tálalni, mert később összeesik.

9. Tálalj mellé narancsot és/vagy hideg savanykás fagyit és/vagy tejszínhabot.

Tényleg nem nagy cucc elkészíteni, szóval bátran álljon neki bárki, aztán ha beválik, lehet ismételni, vendégeknek villogni.