Rilettes

Figyelem, figyelem! Pozor, pozor! Minden plázacica, vega, csirkefan és cézár saláta őrült azonnal lapozzon tovább, mert ami most következik az csak a bátraknak, az igazán ”disznóknak” rendeltetett!

Mikor először olvastam a rilette-ről Anthony Bourdain, Francia bisztrókonyha című zseniális szakácskönyvében azonnal tudtam, hogy ezt a kaját ki kell próbálnom, ez az a kaja, amit nekem találtak ki. Disznó-disznóval, folyik a zsír, szétnyomjuk a megfőtt szalonnát, összekeverjük még több zsírral, de a végeredmény valami olyasmi, amit nem lehet csak egy kézlegyintéssel elintézni. Friss ropogós pirítósra kenve a legjobb, maga a megtestesült koleszterinbomba, de hát nem is a diétás könnyedsége miatt szeretjük.

Miről is van szó tulajdonképpen? Mint oly sok minden jó dolog, ami kajával kapcsolatos, ez is Franciaországból származik. Sokféle variációja van, lehet kacsából, libából, de legtöbbször sertésből készül. Gyakorlatilag egy húspépról van szó, amit hónapokig el lehet tárolni a benne levő zsír miatt.

Hosszú órákon keresztül főzzük fehérborban, rozmaringgal, sóval, borssal, de egyértelműen a disznó íz dominál. Mi gyakorlatilag a felvágott alternatívájaként használjuk. Tudjuk mi van benne, eláll, finom, szóval minden olyant tud, amit egy három napos, dupla annyiba kerülő, bolti felvágottról nem lehet elmondani.

Hozzávalók:

1kg császárhús

0,5kg lapocka

1kg zsírszalonna

1 fej fokhagyma

7-8 db egész bors

2-3 szál rozmaring

0,5l fehérbor

Só

Fogok egy méretes lábost, és beleteszem a kb. fél tenyérnyi darabokra vágott lapockát, császárhúst és zsírszalonnát, ráöntöm a fehérbort + még annyi vizet, hogy pont ellepje. Hozzáadom a megtisztított fokhagyma gerezdeket, a rozmaring ágakat, a borsot és sót, majd lefedve nagyon alacsony hőmérsékleten főzöm 5-6 órát. Ha megpuhult (ujjal könnyedén szét tudjuk nyomni a húsdarabokat), akkor kirakom a hidegre, hogy a zsír megszilárduljon a tetején. Pár órával később leszedem a zsírt, újra felmelegítem egy lábosban, közben a húsdarabokat a zsírszalonna egy részével összepépesítem. Lehet csak villával összenyomni, de nekünk egy fokkal jobban bejött félig turmixolva. Annyi felmelegített zsírt adok hozzá, amíg ki nem ül a tetejére (nálam elég volt a felmelegített zsír kb. fele/harmada), ellenőrzöm a sósságát és üvegekbe rakom. Nem árt ha áll 2 napot a hűtőben mielőtt kibontod és betolja az arcába a család.

Felejtsd el a párizsit és minden más bolti rémséget, itt a rilette!

Randiképes padlizsánkrém

Igazából én mindig bajban vagyok a fokhagymával. Bizonyos szempontból imádom, és szent meggyőződésem, hogy bizonyos ételekből kihagyhatatlan, másrészről viszont az őrületbe kerget azzal, hogy hát igazából nem lesz túl rózsaillatú tőle az ember, plusz két napig szomjan akarok halni utána. Az egyik ilyen kaja, ami iszonyatosan igényli a fokhagyma karakteres, kicsit csípős ízét a padlizsánkrém, és miután az én egyetlen párom hadüzenetet küldött mindennemű felvágottnak otthon, és reggelire-vacsorára különféle házi készítésű krémeket kell enni, kénytelenek voltunk valami munkahelyen és randi közben is elviselhető verzióját kifejleszteni a padlizsánkrémnek.

Az ember ugye mindig tesz bele mustárt, azonban valamelyik nap normál mustár helyett némi dijoni magos mustár kavarodott bele, és hát el kell hogy mondjam, fantasztikus lett. Pontosan tudja azt a jó kis csípős fűszeres ízt, amit a fokhagyma, csak a „zavaró” vagy inkább nem túl szociális mellékíz és szagvilág nélkül. Ha mindezt úgy csináljuk, hogy nem szétturmixoljuk, hanem szétnyomkodjuk, akkor a selymes ízt kiválóan egészíti ki a karakteres mustár. A recept talán nem is fontos, mert mindenki csinált már padlizsánkrémet, de mi így csináljuk.

Hozzávalók:

- padlizsán,

- só, bors,

- dijon-i magos mustár,

- citromlé,

- extra szűz olíva olaj

- (1-2 kanál tejföl)

Szurkáld meg a padlizsánokat és süsd kb 45 percig közepes hőfokon, amíg kicsit megpirulnak. Aztán húzd le a héját, és nyomkodd össze villával, vagy vágd apróra késsel. Ha túl darabosnak ítéled, kicsit rásegíthetsz botmixerrel, de igazából sokkal jobban kijön az íze és a selymes állaga darabosan. Ezután ízesítsd be ízlésed szerint, első körben a dijoni mustárból elég lesz egy kiskanálnyi. Javaslom a klasszikus pirítós-vaj kombinációval.

Azért hétvégén maradhatunk a zúzós verziónál...

Tökéletes sült csirke

A sült csirkéről az embernek általában az áruházak mellett a parkolóban elhelyezett mobil grillcsirke árus jut eszébe. Egy hétvégi nagybevásárlást követően, mikor az embernek már a füléről is csomag lóg, mindig kísértésbe esem a csirkés előtt elhaladva. Megcsap a kiáradó sült hús illat, látjuk a csöpögő zsiradékot. Uhhh. Sokszor csábul el az ember, de mikor hazaérünk és megesszük, akkor többnyire marad bennem valami hiányérzet. Ok-ok, jó volt, főzni sem kellett, de általában ki vannak szárítva a jószágok és kevés olyan grill csirkét ettem, amelyik nem a kommersz sültcsirke fűszersóval készült, sajnos. Ugyanaz a bajom ezzel is, mint a vegetával, a mindent elnyomó kommersz sós íz, eltéveszthetetlen.

De most felejtsünk el mindent, amit eddig a sült csirkéről hittünk. Ez a recept teljesen más megvilágításba helyezi a dolgokat. Pár hónapja találtam rá a neten a receptre (Jamie is erre esküszik), amit miután első ízben kipróbáltuk azonnal tudtuk, hogy ez az, amit kerestünk. Fantasztikusan szaftos hús, de közben ropogós bőr. Tökéletesen kiérezni a csirke ízét, bár nincs olyan sok neki, és mellette nagyon kellemes a citrom alig érezhető pikáns íze. Sok pozitívumot lehet róla elmondani, de ha őszinték akarunk lenni, akkor azt is meg kell említeni, hogy nem a diétázók mintapéldánya ez az étel. A bőr alá betuszkolt 150g vaj megteszi a hatását, így javallott valami könnyű köretet készteni mellé.

Hozzávalók a sült csirkéhez:

1 egész, lehetőleg tanyasi csirke

150g vaj

1 citrom lereszelt héja

só

bors

Hozzávalók a zöldborsóhoz:

1 vöröshagyma

3 szelet bacon

200g zöldborsó

1 citrom

Tisztítsuk meg a csirkét. Ezután jön az erotikus része J. Mutató ujjunkkal óvatosan nyúljunk be a bőr alá és tágítsuk ki a bőr és a hús közötti részt, de nagyon vigyázzunk, nehogy felszakadjon a bőr. Amilyen mélyen csak lehet ujjazzuk meg a csirkét, próbáljunk a hátán és combon is minél mélyebbre jutni, de a legfontosabb terület egyértelműen a melle, a vaj tökéletesen szaftosan tartja a könnyen kiszáradó mellhúst.

A vajba keverjünk bele sót, borsot és a reszelt citromhéjat, majd óvatosan tuszkoljuk be az ujjunkkal a vajat a kialakított bőr alatti helyekre. Az egész csirkét sózzuk meg és tegyük be az előmelegített sütőbe 170 fokra. Ha időközben túlságosan pirulna a combja vagy a szárnya, akkor tekerjük be alufóliával.

Közben egy nagy serpenyőben melegítsünk egy kevés olajat és vajat. Dobjuk hozzá a felaprított bacont, ha pirulni kezd adjuk hozzá az apróra vágott hagymát. Pár percig pároljuk, adjuk hozzá a zöldborsót és kapcsoljuk feljebb a tűzhelyet. Facsarjunk rá egy fél citrom levét, sózzuk, borsozzuk és pirítsuk, amíg megpuhul.

Kókusztejes-currys kagyló

Első ízben Franciaországban ettünk pár szem kagylót, erről majd egy későbbi posztban részletesebben, és nagyon is bejött. Azóta rendszeresen eszünk, úgy átlagban negyedévente, de eddig mindig a boros verzióval csináltunk kagylót. Azonban a legutóbbi alkalommal kipróbáltuk ezt a currys verziót és egy fokkal még jobban bejött, mint a boros-hagymás verzió.

A kagyló evésnek azonban vannak alapvető szabályai. Kizárólag olyan kagylót főzzünk meg, ami zárt, ha nyitott, akkor kocogtassuk hozzá óvatosan a mosogató oldalához. Ha a kocogtatás hatására összezárul, akkor még él és fogyasztható, ha nem, akkor dobjuk ki. Ennek az ellenkezője igaz a főtt kagylóra. Ha nem nyílik ki főzés közben, akkor dobjuk ki. Ez tényleg fontos, mert ha nem figyelünk rá oda, akkor könnyen kiadós hányás lehet pár órán belül.

Mikor első ízben csináltuk idehaza, akkor meglehetősen tudatlanul álltunk neki a kagyló tisztításának. Abban a tudatban voltam, hogy ami kinyílt tisztítás közben az nem jó, így kb. a 2 kg kagyló felét kidobtam már, mire megelégeltem és felmentem a netre utánanézni, hogy hogyan is van ez a dolog, ennyi csak nem lehet rossz. Miután ráleltem a kocogtatós trükkre azonnal kihalásztam a kagylókat a félrerakott nylon zacsiból és láss csodát, nagyrésze szépen össze is csukódott :)

Hozzávalók 2 személyre:

1kg fekete kagyló

egy ujjnyi gyömbér

1 fél chilipaprika

2 gerezd fokhagyma

1 kis doboz kókusztej

1 marék korianderzöld

1 tk currypor

1 lime

1-2 citrom

Megtisztítom a kagylókat. Egy nagy lábosban elkezdem párolni a felaprított fokhagymát, lereszelt gyömbért és apróra vágott chilit. Pár perc után hozzáadom a curryt, azzal is pirítom egy fél percet, majd hozzáadom a kókusztejet. Magasabb hőfokra kapcsolom, hozzáadom a kagylókat, jól átforgatom a szószban és lefedem. 3-4 percig rotyogtatom, majd hozzáadom a lime levét és a felaprított koriandert. Jól összerázom, lekapcsolom a tűzhelyet és lefedem a lábost, hagyom 3-4 percig, majd tálalom frissen sütött baguette-el és citromgerezdekkel. Sajnos elfelejtettem citromot és lime-ot venni, és mindkettő nagyon hiányzott.

Mercimek Köftesi

Ami nálunk fasírozott az a Közel-Keleten köfteként ismert. Leginkább darált húsból készül, ami bármi lehet birka, bárány vagy akár marha, csak sertés nem. Természetesen ennek is rengeteg fajtája van, néhol halból is készítik, de nem ritka a vega verzió sem. pl. vöröslencséből és kuszkuszból (vagy bulgurból). Ez utóbbit próbáltuk ki mi is, egy német food blogon talált recept alapján.

Persze nem mi lennénk, ha csak ennyivel beérnénk úgyhogy készítettem hozzá egy pofon egyszerű, de zseniális sült paprika mártást és egy adag darált húsos köftét is.

Hozzávalók a Mercimek Köftesihez:

200g vöröslencse

100g kuszkusz

2 evőkanál paradicsompüré

1 friss chili

1 nagy vöröshagyma

1 csokor petrezselyem

1 tk őrölt édes piros paprika

1 tk őrölt fahéj

olíva olaj

1 citrom leve

só

bors

A lencsét lassú tűzön felrakom főni, de a vízbe ne rakjunk sót, mert nem fog megpuhulni. A kuszkuszt egy lefedhető tálba teszem, felöntöm annyi forró vízzel, hogy ellepje, majd lezárom. A vöröshagymát felaprítom, majd egy kevés olívaolajon megfonnyasztom. Hozzáadom a kimagozott és felaprított chilit, hozzáadom a piros paprikát és a paradicsompürét. Ezzel is pirítom pár percig, majd leveszem a tűzről és hagyom kihűlni. Ha megpuhult a lencse leszűröm, egy nagyobb tálba rakom és hozzáöntöm a kuszkuszt valamint a hagymás-paradicsomos részt, illetve a sót és a borsot. Jól összekeverem, hozzáadom a fahéjat, a citrom levét és a felaprított petrezselymet. Megformázom, egy tepsibe rakom és előmelegített sütőben grill fokozaton megpirítom egy kicsit.

Hozzávalók a húsgombóchoz:

500g marha darálthús

1 tojás

1 vöröshagyma

1 gerezd fokhagyma

1 tk őrölt édes piros paprika

1 tk cayenne bors

1 tk koriander mag

1 tk római kömény

1 citrom lereszelt héja

2-3 szardella

só

Én a hagyományos fasírtba is megfonnyasztom a hagymát, úgyhogy itt is úgy teszek a fokhagymával és a szardellával együtt. Ha kihűlt hozzáadom a darált húshoz. Mellé dobok egy tojást is, illetve a közben mozsárban megtört római köményt és koriander magot. Megy hozzá a cayenne bors, só, 1 citrom lereszelt héja és egy kis piros paprika. Golyókat formázok belőle és forró olajban kisütöm.

Hozzávalók a sült paprika mártáshoz:

3 piros kaliforniai paprika

1 vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

1 friss chili

fél citrom leve

só

bors

olíva olaj

A paprikákat megfelezem és kiveszem a csumáját. A sütőt előmelegítem 200 fokra és grillre rakom. Egy tepsibe rakom a felezett paprikákat (vágott felével lefelé) és addig sütöm, míg felhólyagosodik a bőre és szépen megfeketedik. Kiveszem, tálba rakom, szorosan lefedem folpack-al, és hagyom 5-6 percig, hogy kicsit még puhuljon a paprika. Ezáltal nagyon könnyen le lehet húzni a héját.

Közben megfonnyasztom a felaprított hagymát, fokhagymát, chilit.

Egy tálba rakom a hámozott paprikát és a megfonnyasztott hozzávalókat, locsolok rá egy kevés citromlevet, illetve sót és borsot adok hozzá. Fogok egy botmixert és krémesre turmixolom.

A húsgolyót és a köftét is remekül lehet mártogatni ebbe a remek mártásba.

Ebből a sült paprika mártásból egypár módosítással kitűnő szószt lehet készíteni tésztához, de ez egy következő poszt része lesz.

Baconos kukoricaleves

A kukoricáról is, mint oly sok mindenről, a gyerekkorom jut eszembe. Keszthely szélén a panel lakótelepünk mellett volt egy hatalmas mezőgazdasági terület, melyen évről évre kukoricát termesztettek. A lakótelepen összeverődött bandával rendszeresen jártunk be a kukoricásba nyár vége felé és bunkereket építettünk az összefont kukoricaszárakból. Egész kis erődítményeink voltak, és ezek ostromlásával töltöttük szabadidőnket, egészen addig, míg meg nem jelent a csősz a kutyájával, mikor is „Jön a csősz!” csatakiáltással felkötöttük a nyúlcipőt. Persze a konyhába is jutott mindig a kukoricából, nincs is jobb nyáron vacsira, mint egy cső friss főtt kukorica, de grillezni, salátába vagy levesbe is szeretjük.

Ezt a levest is friss csöves kukoricából a legjobb elkészíteni, ha van egy kis zöld chilink az még adna neki egy plusz karaktert, de sajnos a fővám téri Ázsia boltba nem jutottam el, így a zöld chili kimaradt belőle, majd legközelebb, mert ezt a levest muszáj újra és újra elkészíteni.

Hozzávalók:

1 doboz kukoricakonzerv

1 friss piros chili

3 szelet bacon

1 fej vöröshagyma

1 csokor petrezselyem

3 evőkanál kukoricaliszt

2 evőkanál tejföl (vagy 3 evőkanál tejszín)

1l hús alaplé

fél citrom leve

diónyi vaj

(pár darab felaprított zöld chili)

Vágjuk fel a bacont kockákra és pirítsuk meg egy serpenyőben, majd adjuk hozzá a felaprított hagymát és a chilit. Pirítsuk ezekkel is 5-6 percig, majd dobjunk mellé egy diónyi vajat és a kukoricát. Sózzuk, borsozzuk és öntsük fel az alaplével. 10 perc főzés után keverjük össze a kukoricalisztet a tejföllel egy kis edényben és keverjük ki egy kevés főzőlével. Ha sikerült csomómentesen elkeverni, akkor öntsük a levesbe, főzzük további 7-8 percig. Adjuk hozzá a felaprított petrezselymet és facsarjunk bele egy kevés citromlevet.

Az én Osso Buccom, vargányás rizottóval

Osso Bucco, vagyis szeletelt borjúlábszár ragusan elkészítve. Több szempontból is vonzott ez az étel mikor először készítettem el. Egyrészt szeretem a ragus dolgokat, másrészt különös vonzódásom van a marhahúshoz és mindezt megkoronázza, hogy egy méretes velős csont van eme nemes hús közepén. Erről mindig a Tom és Jerry jut eszembe, amiben már gyerekkoromban is nagy áhítattal néztem a bazi nagy bulldog elé dobott lepedőnyi marhahússzeletet, közepén a diszkrét velőscsonttal, uhhh, bárcsak bulldog lehetnék. A velős csont azért fontos, mert a benne levő velő a párolás folyamán kiolvad és ez is sűríti, illetve ízesíti a ragut.

Namármost, jelen esetben nem beszélhetünk klasszikus Osso Bucco-ról, mert az általam készített verzió marhából készült és nem borjúból, illetve a fűszerezés is saját ízvilág szerinti, de így is rendkívül finom lett, legalábbis a fogyasztók visszajelzéséből és az üres tányérokból ítélve.

Rizottó. Imádjuk a rizottót, sokszor is csinálunk, mert könnyen elkészíthető, laktató és egyszerűen tökéletes. Nem igényel bonyolult konyhai műveleteket, igazából csak pár alapvető szabályt kell betartani és akkor nincs probléma.

1. Alaplé: Ha van zöldség vagy hús alapleved az nagyot dob az egészen.
2. Parmezán
3. Nagy hő
4. Folyamatosan adagold az alaplevet

Ha ezeket az egyszerű szabályokat betartod, akkor nagy baj nem lehet.

A vargánya nem volt tervezve, de a már korábban említett barát ismét akcióba lendült, így ezúttal egy zacskó fagyasztott vargánya került a csomagtartóba. Ezúton is hála érte! Eredetileg a raguba lett volna, de a serpenyő, amiben a hús készült kicsi lett és nem akartam belezsúfolni a vargányát, így a rizottóba került, annyi baj legyen.

Hozzávalók az Osso Bucco-hoz:

- Személyenként egy szelet csontos marhalábszár
- zellerszár
- 2db méretesebb vöröshagyma
- 1-2 gerezd fokhagyma
- egy evőkanál sűrített paradicsompüré
- egy paradicsomkonzerv
- egy kk fahéj
- egy citrom lereszelt héja
- 1 friss chili
- só
- bors
- kevés liszt
- 3dl vörösbor

Hozzávalók a vargányás rizottóhoz:

- rizottóhoz való rizs (személyenként kb. 100g)
- alaplé (100g rizshez min. 500ml alaplé)
- 15dkg parmezán
- egy kis fej hagyma
- bors
- egy csokor petrezselyem
- 50g vaj
- 1dl fehérbor
- 15dkg vargánya

Osso bucco:

A húsról célszerű levenni a hártyás részeket, majd egy kevés liszttel megszórni és a felesleget leverni róla. A liszt egyrészt segíti, hogy szép színt kapjon, másrészt párolás közben sűríti is a ragut. A belisztezett husit egy sütőbe is rakható serpenyőben kevés olíva olajon előpirítjuk, minél több színt kap, annál jobb íze lesz. A megpirított szeleteket kivesszük egy tálra és a serpenyőbe rakjuk a felaprított hagymát. Ha kicsit megfonnyadt a hagyma akkor hozzáadhatjuk a felaprított zellert, a chilit és a fokhagymát. Ezekkel is pároljuk pár percig. Ha közben kicsit száraznak tűnik, akkor nyugodtan adjunk hozzá még egy kevés olajat.

Ha megfonnyadtak az alapanyagok, akkor hozzáadhatjuk az evőkanál sűrített paradicsomszószt, 1-2 percig pirítsuk, majd mehet hozzá a reszelt citromhéj, fahéj, só, bors, a paradicsomkonzerv, illetve a vörösbor (ízlés szerint mehet bele pár csepp citromlé is), majd vissza bele a hús szeletek. 4-5 percig rotyogtassuk, majd fedővel letakarva rakjuk be a 180 fokra előmelegített sütőbe és süssük kb. 2 órán keresztül. Fél óránként ellenőrizzük, ha kevésnek tűnik a folyadék egy kevés hús lével pótolhatjuk.

Rizottó:

Első lépésként tegyük az alaplevet a tűzhelyre és tartsuk melegen. Aprítsuk finomra a hagymát. Olvasszunk fel egy diónyi vajat egy evőkanál olívaolajjal és pároljuk meg a hagymát, de lehetőleg ne piruljon meg. Adjuk hozzá a rizst és pirítsuk azzal is pár percig. Kapcsoljuk a tűzhelyet magasabb fokozatra és öntsük hozzá a fehérbort és keverjük hozzá a nagyobb darabokra vágott vargányát. Ha felszívta a rizs a bort, akkor fokozatosan adagoljuk hozzá merőkanalanként az alaplevet. Mindig csak akkor öntsük hozzá a következő adagot, ha már felszívta a rizs az alaplevet. Közben fokozatosan kevergessük. Az első kanál hozzáadásától számítva kb. 20 percen belül késznek kell lennie a rizottónak. A rizs akkor van kész, ha már kezd puhulni, de a közepén még van mit harapni rajta, nem szabad, hogy teljesen megpuhuljon. A rizottó állaga pedig valahol a főzelék és a leves között legyen. Ha késznek ítéljük, akkor vegyük le a tűzről, adjuk hozzá a felkockázott vajat, a reszelt parmezánt és a felaprított petrezselymet. Keverjük jól össze és azonnal tálaljuk, a rizottó frissen mutatja meg a legjobb oldalát.

Citromos-chilis angolna bulgurral

Angolna? Bulgur? Ez most egy rossz vicc? Semmi esetre sem.

Mielőtt bárki azt hinné, hogy mi ilyen elfajzott csak azért is kipróbálok minden szart ami mászik típusú emberek vagyunk, előtte hadd nyugtassak meg mindenkit, hogy nem volt tervbe véve angolna vásárlása és beszerzése. Azonban hála egy kedves barátomnak egyik nap meló után beesett a csomagtartóba egy nylon zacsinyi nyúzott angolna apósa jóvoltából.

Bevallom nem kis fejfájást okozott, hogy akkor most mi is legyen ezekkel a jószágokkal, nomeg a párom sem növelte határozottságomat, mikor előkerültek a haldarabok és közölte, hogy Ő márpedig kígyót nem hajlandó enni.

Vitathatatlan tény, hogy az angolna nem szerepel a normál halandó emberek mindennapos étlapján, de mégcsak az sem igaz rá, hogy ritkán esszük, de akkor jó ízűen, mert adottságaiból kifolyólag az ember erősen viszolyog tőle, nomeg a többség egyből a Balaton vízfelszínén lebegő szerencsétlen elhalálozott példányokra asszociál.

Ettől még az is tény, hogy az angolna húsa egyáltalán nem rossz, kifejezetten ízes és van egy karaktere, ami persze nem feltétlenül jön be mindenkinek. Ha vannak bátor jelentkezők, akik eszik, azok is többnyire horgászok és leginkább pörköltnek vagy paprikás lisztben kisütve készítik.

Azonban én valami mást akartam. A párom megjegyzése után hamar redukálódott a felhasználás módja, mivel csak és kizárólag filézve kerülhetett szóba. Szerencsére az angolna filézése nem egy nagy was ist das, lévén szálkák nem igen vannak, csak egy éles kés és némi átlagos halpucolási technika szükségeltetik hozzá.

Recept nem volt, bár hamar összeállt a fejemben egy citromos-chilis verzió. Emlékeztem rá, hogy egyszer láttam Giorgio Locatellit angolnát készíteni, és Ő is valami citromos verzióra esküdött, ha neki jó volt, akkor nekünk is jó lesz.

Na és akkor mi is az a bulgur? Tulajdonképpen tört búzáról van szó, amit különböző méretekben lehet kapni a szupermarketekben, elkészítése rendkívül egyszerű, mert többnyire már előfőzötten árusítják. Leginkább az arab világban és dél-európában fogyasztják, könnyű, gyorsan elkészíthető köret, de akár önmagában is fogyasztható salátaként.

Hozzávalók az angolnához (2 főre):

2 angolna nyúzva, feldarabolva és filézve

1 citrom

1 friss chili

1 gerezd fokhagyma

0,5dl fehér bor

só

bors

Hozzávalók a bulgurhoz:

200g bulgur

1 citrom

extra szűz olívaolaj

1 csokor petrezselyem

forró víz

só,

bors

Célszerű a bulgurral kezdeni, mert kell neki 15-20 perc. Fogjunk egy lezárható edényt. Öntsük bele a bulgurt, sózzuk meg és öntsük fel annyi forró vízzel, hogy ellepje. Zárjuk le az edényt és várjunk. 15-20 perc múlva, ha teljesen felszívta a vizet és megpuhult (de még van rajta mit harapni) akkor adjunk hozzá pár evőkanál extra szűz olíva olajat, facsarjunk rá citromlevet, szórjunk rá egy kevés borsot és jól keverjük össze. Ha felszívta a levét és nem találjuk kellően puhának, akkor öntsünk hozzá még egy kevés forró vizet és dobjuk be a mikróba pár percre. A végén adjuk hozzá a felaprított petrezselymet.

Az angolna filéket vágjuk tetszőleges méretűekre, sózzuk, borsozzuk. Aprítsuk fel a fokhagymát és a chilit. Én kiszedtem a chili magjait, hogy kevésbé legyen csípős és csak a karaktere érvényesüljön. Serpenyő, bele az olívaolaj, rakjuk hozzá a fokhagymát és a chilit, és kicsit hevítsük, de ne égjen meg. Rakjuk bele a filéket és pirítsuk pár percig mindkét oldalát. Ezután öntsük fel egy pici borral és pár csepp citromlével és kapcsoljuk feljebb a sütő platni hőmérsékletét. Szedjük ki a filéket, tálaljuk bulgurral és locsoljuk meg a visszamaradt boros szósszal, illetve facsarjunk rá még pár csepp citromlevet.

Talán meglepő, de tényleg jó…

Csoki Mousse

Csoki és mousse. Ha van dolog, amit nálunk nem lehet büntetlenül az asztalon hagyni, az a csoki. Bár én nem vagyok túlságosan édes szájú, de az én gyönyörűséges párom bármikor bármennyit képes elpusztítani belőle. Az évek során, hosszú küzdelmek árán valamennyire én is betörtem és magamhoz képest egyre több édességet eszem, de én továbbra sem jelentek számottevő veszélyt az asztalon maradt felbontott csoki táblákra.

Mousse. Ez az egyik olyan édesség, amit az esetemben egy sejtelmes köd lengett körül. Valahogy mindig az volt a képzetem, hogy ez egy rendkívül bonyolult dolog, nem mellékesen azt gondoltam, hogy a tejszín kötelező elem benne, így a tejcukor érzékenységem miatt, éveken keresztül csak a vágy érlelődött bennem, mígnem valamelyik nap egy amerikai food blogon ráleltem egy fantasztikusan kinéző csoki mousse receptre, mely meglepetésemre nem tartalmazott tejszínt. Több sem kellett gyarló mivoltomnak és hazafelé úton már szaladtam is be a boltba alapanyagokért.

Ami érdekesség, hogy a szerző szerint kifejezetten előnyére válik a dolognak, ha nem 70-80%-os kakaó tartalmú csokiból készítjük el, hanem maradunk az 52%-os fajtánál. Tekintettel arra, hogy hazafelé menet csak a csömöri kisrabló volt nyitva, melyben a csoki választék fordítottan arányos az árakkal, így maradt a Boci 52%-os étcsokija.

Hozzávalók:

-         250g 52%-os kakaótartalmú étcsoki

-         190g vaj

-         4 nagy tojás

-         45ml víz

-         3 evőkanál cukor

Kezdésként válasszuk szét a tojás sárgáját a fehérjétől. Daraboljuk fel a csokit és a vajat, majd a víz társaságában egy üstben (gőzfürdő felett) kezdjük el melegíteni és kevergetni. Addig csináljuk ezt a műveletet, mígnem kellően homogén állagú csokiszószt kapunk. Vegyük le a gőzfürdőről, keverjük bele a cukrot, kevergessük addig, amíg elolvad. Utána az üstöt állítsuk bele hideg vízbe és kevergessük tovább a szószt, míg annyira le nem hűl, hogy belekeverhessük a tojás sárgákat. A tojásfehérjét verjük fel jó keményre és óvatosan keverjük hozzá a kihűlt csokikrémet.

Tálalása már egyénfüggő, mi kis porciónként szuflé formába tettük, de akár torta formába is rakható, mert pár óra hűtőben pihenés után szeletelhető is. 8 szuflé tálka lett tele ezzel a mennyiséggel.