Igazából én mindig bajban vagyok a fokhagymával. Bizonyos szempontból imádom, és szent meggyőződésem, hogy bizonyos ételekből kihagyhatatlan, másrészről viszont az őrületbe kerget azzal, hogy hát igazából nem lesz túl rózsaillatú tőle az ember, plusz két napig szomjan akarok halni utána. Az egyik ilyen kaja, ami iszonyatosan igényli a fokhagyma karakteres, kicsit csípős ízét a padlizsánkrém, és miután az én egyetlen párom hadüzenetet küldött mindennemű felvágottnak otthon, és reggelire-vacsorára különféle házi készítésű krémeket kell enni, kénytelenek voltunk valami munkahelyen és randi közben is elviselhető verzióját kifejleszteni a padlizsánkrémnek.
Az ember ugye mindig tesz bele mustárt, azonban valamelyik nap normál mustár helyett némi dijoni magos mustár kavarodott bele, és hát el kell hogy mondjam, fantasztikus lett. Pontosan tudja azt a jó kis csípős fűszeres ízt, amit a fokhagyma, csak a „zavaró” vagy inkább nem túl szociális mellékíz és szagvilág nélkül. Ha mindezt úgy csináljuk, hogy nem szétturmixoljuk, hanem szétnyomkodjuk, akkor a selymes ízt kiválóan egészíti ki a karakteres mustár. A recept talán nem is fontos, mert mindenki csinált már padlizsánkrémet, de mi így csináljuk.
Hozzávalók:
- padlizsán,
- só, bors,
- dijon-i magos mustár,
- citromlé,
- extra szűz olíva olaj
- (1-2 kanál tejföl)
Szurkáld meg a padlizsánokat és süsd kb 45 percig közepes hőfokon, amíg kicsit megpirulnak. Aztán húzd le a héját, és nyomkodd össze villával, vagy vágd apróra késsel. Ha túl darabosnak ítéled, kicsit rásegíthetsz botmixerrel, de igazából sokkal jobban kijön az íze és a selymes állaga darabosan. Ezután ízesítsd be ízlésed szerint, első körben a dijoni mustárból elég lesz egy kiskanálnyi. Javaslom a klasszikus pirítós-vaj kombinációval.
Azért hétvégén maradhatunk a zúzós verziónál...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése