Hátizsák. A blog ezen részéről eddig kevés szó esett, ami nem véletlen, hiszen Manó mellett egyelőre nem nagyon volt lehetőségünk hátizsákos kalandokba bocsátkozni. Idővel persze ezt szeretnék pótolni, addig is következzen egy múltbeli hátizsákos gasztrokaland beszámolója.
2005-ben felpakoltuk a kocsit és elindultunk olasz-francia körutunkra. A túra első felében megszálltunk egy picike kis francia művészfaluban Provance-ban. A városka mint egy kis ékszerdoboz, helyes kis kiülős helyek, mindenféle apró művész boltocska a városkát kettészelő folyó partján. Sajnos anyagi lehetőségeink akkor még nem engedték, hogy rendszeresen beüljünk ilyen helyekre, úgyhogy első utunk a szomszédos városka Auchanjába vezetett, ahol mindenféle friss tengeri herkentyűt vásároltunk vacsira. Vettünk lazacot, garnélát, illetve ki akartuk próbálni a kagylót is, amit még egyikőnk sem evett soha. Barbi bevetette francia tudását, beállt a halas pulthoz és kért 5db kagylót. Mire az eladó visszakérdezett, hogy 5 kilót? Mikor közöltük, hogy nem, bizony mi csak 5 darabot akarunk, akkor nem kicsit néztek hülyének.
Természetesen ez egyáltalán nem szegte kedvünket, úgyhogy boldogan vittük vissza a kempingbe a megvett kincseket. Amíg Barb felállította a kemping gázfőzőt és előkotorta az egyetlen serpenyőnket, addig én megpucoltam a garnélát és előkészítettem a halat illetve mind az 5 kagylónkat. Persze nem bírtuk megállni, hogy ne vegyünk friss baguettet és olcsó camembert-et, így az is került a tányérra. A végeredmény a mellékelt képen látható, a műanyag tányér kicsit talán ront az összhatáson, de azóta is ez a kaja jut eszembe akárhányszor előkerül egy kempingezés során ez a tányér. Az 5db kagyló pedig megtette a hatását, hiszen azóta lettünk kagyló hívők.
